Sziasztok!
Sajnálom, hogy megint késtem, jó rég volt rész. Táborban voltam és tanulni kellett, plusz kicsit elkapott a fogalmamsincsmiakaroklenniéskétévmúlvaérettségi-láz. Elég súlyos betegség, remegéssel, kétségbeeséssel, légzési zavarokkal illetve hirtelen dühkitörésekkel jár. Nem ajánlom senkinek.
Pénteken igyekszem hozni az új részt, tudom már mi lesz benne, a kérdés, hogy meg tudom-e írni, jó lenne nem késni most az egyszer.
Jó olvasást! :)
 |
| Can you feel my heart |
Nem sok kedvem van bemenni a házba,
hosszú percekbe telik, mire egyáltalán az ajtóhoz sétálok. Mintha éppen vízbe
készülnék ugrani, nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem, és átlépek az ajtón.
Tudom, hogy átjutottam, hiszen rögtön megcsap a süteményillat. Mrs. Addams
állandóan sütött, kicsi korában is imádta az édességeket.
Rendezvényszervezőként dolgozik, ahol gyakran az ő süteményeit szolgálják fel,
illetve egy kis cukrászdát is nyitott pár éve a város szélén.
Kinyitom a szemem, és
szomorkás mosollyal bemegyek a kékre festett nappaliba, ahol Mrs. Addams és a
tizenhárom éves lánya, Myra beszélgetnek, miközben Naomi a földön játszik
kedvenc, rózsaszín ruhás babájával. A kislány hirtelen felpillant, és nagy
barna szemeivel bámul rám, miközben pisze orrát kicsit felhúzza. Nem tudom mire
vélni. Talán észrevett? Olvasni lehet interneten olyan sztorikat, hogy a
gyerekek hat éves kor alatt látják a szellemeket. Naomi öt éves lesz,
lehetséges lenne, hogy lát? De én nem vagyok szellem, legalábbis nem tudok
róla. Hátrálni kezdek, úgy döntök, inkább fölmegyek az emeletre, mielőtt valami
baj történne, közben pedig az eszembe vésem, hogy ezt a dolgot kérdezzem meg
Dannytől.
Másodpercek alatt fölérek, és
rögtön jobbra fordulok, ahol szembetalálom magam az ajtóval. Hirtelen nem tudom
jó helyen vagyok-e, ugyanis az ajtó üres. Régen egy milliméternyi hely sem volt
rajta, tele volt fényképekkel, focis és filmes plakátokkal, most viszont
tisztán látni a világos fát. Nyúlnék a kilincsért, de hamar rájövök, hogy ez
így nem fog menni, így átlépek az ajtón.
Amit elsőként megérzek, az az
a tipikus illat. Fa, valami erős, borsos aroma és friss citrom illata keveredik
a dohánnyal. Már el is felejtettem, hogy milyen volt Isaac illata. Halk zene
szól, talán Nirvana lehet, Isaac pedig halál nyugodtan támaszkodik az
ablakpárkányának, az ablaknak háttal, szeme lehunyva. A párkányon egy doboz
cigi és egy vékony könyv hever, aminek a címét nem tudom elolvasni, mert fehér
papírral van beburkolva. A szobában félhomály van, a sötétítő le van engedve,
alóla beszűrődik egy kis fény, nagyon furcsán, és misztikusan megvilágítva a
tárgyakat. Valamiért sírhatnékom támad, kapar a torkom, ég a szemem, de
visszafojtom, és inkább megpróbálok arra koncentrálni, hogy kiderítsem, mi a
feladatom itt.
Közelebb lépek Isaac-hez, és
tanácstalanul megállok vele szemben, várom, hogy produkáljon valami életjelet.
Egyre türelmetlenebb vagyok, és már éppen úgy döntök, hogy hagyom a francba,
hazamegyek, amikor feltápászkodik, a hajába túr, majd a laptopjához lép, és
leállítja a zenét. Felkapja a telefonját, elővesz egy újabb szálat a dobozból,
majd a füléhez szorítva a telefont tárcsázik, miközben rágyújt egy újabb
cigire. Legszívesebben kiütném a kezéből a dohányt, ugyanis tíz perc alatt
másodjára gyújt rá. Régebben én is elszívtam pár szállal buliban, viszont ő
négy nap alatt elszívott egy dobozzal. Ez már akkor sem tetszett, próbáltam
rávenni, hogy napi öt szálnál kevesebbet szívjon, de lehetetlen volt.
- Csá –köszön a telefonba. –
Na hallod, nem jöttök át? Mi? Ja, nem, biztos nem megyek sehova, akkor inkább
offoljuk az egészet. Jaj, Tara ne idegesíts, döntsd már el. Nem kell, ne add,
nem vagyok ideges. Tara…? – kérdőn mered a telefonba, majd újra beleszól. – Csá
tesó. Ne kezdd te is, hallod, elég volt a csajodat végighallgatni. Nem cigizek,
honnan veszed? – Kérdezi, majd beleszív a szálba. – Jó, csak át akartalak hívni
titeket, ha prédikációra vagyok kíváncsi templomba megyek, baszod. Most jöttök
vagy sem? Oké. És Eric! Hoztok nekem egy doboz cigit? Mindegy milyen, csak erős
legyen. Na helló – lerakja a telefont, a csikket pedig belenyomja az asztalon
lévő elszáradt virág földjébe. Ezerszer mondtam neki, hogy legalább a virágot
hagyja életben, ha már magát tönkreteszi a cigivel, de sosem tudtam meggyőzni.
Kimegy a szobából, gondolom a
mosdóba, így nem megyek utána, inkább körülnézek kicsit a szobában. Az ágya
össze van túrva, mögötte a sötétkék falon különféle cetlik, dalszövegek, képek,
poszterek. Tulajdonképpen minden a falon volt, amit nem akart kidobni, vagy
csak lusta volt hozzá. Nem mintha zavart volna, igazából jól nézett ki a fal,
és illett Isaac-hez. Pont olyan kupis, és szétszórt volt, mint ő maga, és a
szoba további részeit is ez jellemezte: elkorhadt növények, tömött szekrény,
egy tükör, amibe bele sem lehet nézni a sok matrica miatt, ami rá van
ragasztva, a kanapén ruhák, az edzőcucca, és egy fekete mappa, amit még sosem
láttam. Közelebb megyek, megpróbálom felemelni a mappát, de csak átsiklik a
tárgyon a kezem. Később kiderítem mi van benne.
Isaac visszajön, három sörrel
a kezében, az egyiket rögtön kinyitja, és az ágyra ülve inni kezd, miközben a
telefonját nyomkodja.
Hamarosan csöngetnek, majd
miután gondolom Isaac anyukája kinyitotta az ajtót, Tara és Eric mindenféle
kopogás vagy ilyesmi nélkül betörnek a szobába, és kényelembe helyezik magukat.
- Nesze, itt a cigid. De ha
ezt is elszívod egy nap alatt, úgy megverlek, hogy nemhogy cigizni, de pislogni
nem tudsz majd. – Eric hozzávágja Isaac-hez a dobozt, aki bólint egyet, és
röhögve maga mellé rakja a cigit, mintha az is megnyugvást jelentene neki, hogy
a közelében van.
- Na mizújs? – Tara Eric
ölébe rakja a lábát, miközben telefonjáról zenét indít.
- Mi lenne? Csak unatkoztam –
vonja meg a vállát Isaac.
- Igen? Csak akkor vagyunk
jók, mikor unatkozol? Szép is vagy, mindjárt hazamegyek – Tara úgy csinál,
mintha megsértődne, de miután Isaac elkezdi kitessékelni a szobából, fejét
hátravetve nevet. Tara és Isaac kiskoruk óta ismerik egymást, az apukáik együtt
dolgoztak, sokszor jártak át egymáshoz. Miután Isaac átiratkozott a mi sulinkba,
Tara volt az, aki bemutatott minket egymásnak, és igazából miatta – meg persze
jóképűsége és a stílusa miatt – vált olyan hamar népszerűvé.
- Jaj gyerekek,menjünk már
valahova, ne szívassatok, hogy itt fogunk ülni szombat este –szenved Eric,
miközben felbontja a sört. – Van valami buli Liznél, megnézhetnénk –
tanácsolja, mire Isaac a fejét rázza. – Most miért? Nem emlékszem mikor voltál
utoljára bulizni, sosem jössz velünk meg a srácokkal.
- Szállj már le rólam, hallod.
Semmi kedvem nézni, ahogy azok az idióta picsák leisszák magukat a sárga földig,
majd hazamennek valami kanos bunkóval.
- A kanos bunkók és az idióta
picsák éppenséggel a barátaink – mormol Eric az orra alatt.
- Ja. Barátaink – mondja
csípős hangsúllyal. – Ne haragudjatok, felőlem menjetek, de kizárt, hogy
beteszem Lizhez a lábam.
- Oké, felfogtuk. De nem
gondolod, hogy kissé antiszoc vagy mostanában? – Kérdezi Tara, majd beleiszik
barátja sörébe.
- Inkább vagyok antiszoc,
minthogy lélegezni se tudjak a csajom vagy pasim nélkül – jegyzi meg Isaac,
miközben idegesen dobálja a cigisdobozt.
- Na jó, attól még, hogy te
képtelen vagy normális emberi kapcsolatokra és nincsenek érzéseid, nem jelenti
azt, hogy mások is ilyenek – dobol a térdén Eric. Ők ketten mindig vitáztak,
már régebben is, elég durva dolgokat szoktak egymás fejéhez vágni, azonban
Isaac arckifejezését látva levettem, hogy Eric most túl messzire ment.
- Vannak érzéseim, oké?
Legalábbis voltak – mondja halkan, majd feláll, és felveszi szürke pulcsiját.
- Most hová mész? – Kérdezi
Tara, miközben feláll.
- Levegőznöm kell kicsit –
mondja, és zsebébe teszi a cigit.
- Megyünk veled – húzza fel
Tara Ericet, aki úgy duzzog, mint egy kisfiú, akinek az anyukája nem vett
jégkrémet.
- Nem! – Csattan fel Isaac,
majd kissé nyugodtabban folytatja. – Menjetek el a buliba, maradjatok itt,
csináljatok, amit akartok, de most hagyjatok egy kicsit – kéri, mire Ericék
csöndben hallgatnak. Tara még megpróbálja visszatartani Isaac-et, de hiába,
kiviharzik a szobából, az ajtót pedig becsapja maga után.
Nem tudom mitévő legyek,
maradjak, vagy menjek a volt barátom után. Végül úgy döntöm követem, mi baj
lehet belőle? Kiszaladok a házból, körülnézek, majd megpillantom, amint az utca
végén leül a padkára, és rágyújt. Keze remeg az idegességtől, én pedig
legszívesebben átölelném és megnyugtatnám. Még ha nem is voltam belé szerelmes,
az egyik legjobb barátom volt. És most tisztán látom rajta hogy szenved, de nem
tudom miért. Az meg csak pláne, hogy megbántottam, és helyre kell hoznom.
Erősen gondolkozok, miközben
felette állok, felelevenítem a kapcsolatunk minden egyes másodpercét, minden
szót, érintést. Aztán elgondolkozok a házban történteken, és hirtelen beugrik,
kigyullad fejem felett az a bizonyos villanykörte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése