Prológus

Ride

 Az életem csupa csillogás volt. Csupa öröm. Olyan dolgokat értem el, amikről mások csak álmodnak. Ha szomorú voltam, mindig mellettem álltak a barátaim és a családom. Egy tündérmesében éltem, és minden másodpercét imádtam.

 Azt mondják, a boldogság az, amikor nem akarsz aludni, mert a valóság jobb, mint az álmaid. Sosem voltam olyan gyerek, aki alig várja, hogy ágyba bújjon. Egészen kicsi koromtól kezdve rémálmaim voltak. Némelyik olyan volt, mint a többi kisgyereké: jönnek a nagy szőrős lények, és megesznek. De az álmok háromnegyede tele volt halálesettel, szomorúsággal,  és véget nem érő meneküléssel. Ott mindent elvesztettem, a családomtól és a barátaimtól kezdve a legapróbb dolgokig, mint mondjuk egy fülbevaló vagy egy könyvjelző. Nem volt kiút. Nem volt menekvés. Mindig oda jutottam, ahol elkezdtem: a sötétség és a félelem megemésztett, képtelen voltam felkelni, csak csöndben szenvedtem az ágyban, és vártam a reggelt. Ami sosem jött elég hamar. És hiába jártunk el pszichológushoz, semmi sem segített. Mindenki azt mondta, hogy tűrjem el, pár embernek sokkal rosszabb, valóságosabb dolgokkal kell megküzdeni, mint pár rossz álom. Senki nem tudta, milyen érzés is az, amikor képtelen vagy elválasztani a valóságot az álomtól, a félelemtől lebénulva fekszel, az izmaid képtelenek elernyedni, és kiáltani, ordítani akarsz, jelezni a világnak, hogy pokolian fáj, de a hang képtelen kijönni a torkodon. Egyedül vagy.

 De a valóságban, amikor nem álmodtam, mindig volt kire számítanom. Megvolt a jó hátterem, nem izgultam, hogy mi lesz az érettségi után, vagy mi van, ha kisiklik az életem. Hiszen, mégis mi történhet? Nincs olyan dolog, ami bele tudna rondítani ebbe a mesébe. Semminek nincs akkora hordereje, hogy rémálmot varázsoljon az álomból.

 Legalábbis azt hittem. De aztán április hatodikán az életem fenekestől felfordult. Pedig az a nap is úgy indult, mint a többi. De a vége teljesen más lett.

 Én nem akartam meghalni. Én nem akarok meghalni. De már késő. Nincs aki megment. Nincs visszaút. Egy rossz döntés, és megváltozik az életed. És el kell fogadnod a tényt: egyedül vagy.